Világunk

A globális felmelegedés soha nem látott özönvizet eredményezett, mely elmosta az emberi kultúra legnagyobb részét. Ezt a pillanatot választották az istenek, hogy leszálljanak a földre, és az anyagi világban alapítsák meg új birodalmukat. Ősi istenek keltek új életre, s többé nem vak hittel fordultak hozzájuk, de alázattal kellett viselni a döntéseiket, és mindannyian elvárják az imádatot a földi halandóktól, kik időről időre megtérnek Hádész birodalmába, az alvilágba, majd amint kipihenték magukat, új életre kelnek.

A világ arca is megváltozott. A földrészek eltűntek, s csak a régi időkben hegyekként ismert földek maradtak a vízfelszín felett, ezek a szigetek lettek az emberek új lakhelyei. Jellemzően minden szigetnek van egy-egy istene, aki foglalkozik vele, s a halandók szabadon dönthetnek, melyiken szeretnének letelepedni.

Az istenek gyermekei is köztünk élnek immár. Ha egy isten gyermeket nemz vagy gyermeket szül egy halandótól, Driád születik – a lelke szerint Fénydriád vagy Éjdriád. Halhatatlanok, és képesek az emberek lelkébe látni. A Fénydriádok a napfény őrzői, a szereteté, az emberi kapcsolatoké. Az Éjdriádok a sötétséget, az éjszakát kedvelik, ők felednek a fejlődésért és az örök körforgásért. Ők nem várnak el hódolatot, de tiszteletet igen. A halandók között, anyjuk vagy apjuk szigetén élik az életüket, bejárásuk van Abraxasra, az Istenek Szigetére, befolyásuk az isten vagy istennő döntéseire.

Driádnak nem csak születni lehet. Ha valamely halandó elég becsessé válik az istenek szemében, gyermekükké fogadják. Ennek alázatos élet, és az isteneknek tetsző tevékenység az ára, s nem utolsó sorban egy Driád ajánlása is kell hozzá.

A szigetek között a közlekedést többféleképpen meg lehet oldani. Hajókon, akár motorcsónakokon lehet átjutni egyik szigetről a másikra. A Driádok viszont előszeretettel utaznak hatalmas sasok hátán, amelyek csak nekik engedelmeskednek.